Rózsáskert

Gyurkovics Sándor (Szegénysándor), nagymama testvére 1874-ben Székesfehérváron született (familysearch.org). Az 1910-es évek elején ismert „vállalkozó”. A többi között sertéshizlaldát működtet, amely elsősorban Bécsbe szállít élőállatot és övé a város kedvenc sörözője, a Rózsáskert. Gyurkovics Sándor virilista, s mint ilyen részt vehet a közgyűlés ülésein, így idejében értesül a Malom patak és a Varga csatorna által határolt terület rendezési terveiről. Megveszi a patak partján, a malommal szembeni területet és „könnyűszerkezetes elemekből” gyorsan fölépíti Fehérvár népszerű kerthelyiségét, ahol meleg nyári estéken a város illusztris személyiségei, politikusok, katonatisztek, színészek kockás abroszok mellett múlatják az időt.

Szegénysándor első házasságából három, második házasságából négy lánya született. Mégis az elsők között hívják be katonának. Nagymama szerint testvére mulatós, nehéz természetű ember, nagyon sok az adósa, haragosa, irigye. Amikor elviszik a frontra, nagymamára hagyja a Rózsáskert vezetését és lányai nevelését. (Azóta Gyurkovics Sándor dédunokájától megtudtam, hogy második felesége, Bujdosó Mária 1914-ben meghalt.)

Tábori posta: 1916. 1/23.

Lipp Dezsőné részére. Rózsáskert.
Kedves Margit és gyermekeim!

Mi már egy hét óta itt vagyunk egy községben*. Nem a legjobban érzem magam, sokat nélkülözünk. Mi újság van otthon? Írjatok, én már két lapot küldtem. Hogy viselik magukat a gyerekek? Csak erélyesen fogd őket. Hogy múlt el a Sebestyén**? A zenészeket tiszteltetem, csak tisztességesen viseljék magukat. Pénzem még van, de azért küldhettek 20 koronát és egy kis füstölt szalonnát.

Szeretettel csókollak benneteket!

Sándor***

A Rózsáskert vezetése egyáltalán nem lehetett könnyű feladat, de hát nagymama sem ijedt meg a saját árnyékától. A napi bevételt a hálószobájában őrzi, mellette töltött pisztoly. A családi legendárium szerint egyik éjszaka Józsi, a fiatal mindenes szokása szerint jól besörözve eltéveszti (?) az ajtót és nagymama szobájába nyit be. Nagymama habozás nélkül elsüti a pisztolyt. – Úgy, úgy, Lipp néni – mondja Józsi –, lőjön csak le, részeg disznó vagyok, megérdemlem...

A sötétben leadott lövés persze célt téveszt.

„Lipp néni” a harmincas évei elején jár, ebből az időből sajnos nincs róla fényképünk, de a tíz évvel korábban készült képen is látszik, milyen szép asszony. Férje Amerikában, úgy hogy Józsin kívül bizonyára még sokan szeretnék megtalálni hálószobája bejáratát.

*A tábori posta levelezőlapjain „biztosági okokból” nem volt szabad feltüntetni a település nevét. A Hadtörténelmi Levéltártól kapott információ szerint a m. kir. 17. (székesfehérvári) honvéd gyalogezred 1915. májusától az összeomlásig az olasz hadszíntéren harcolt.

**Január 20-a, Szent Sebestyén napja fontos ünnep Székesfehérváron: 1739-ben, a pestisjárvány idején a felsővárosiak böjtöt tartottak és körmeneteken kérték Szent Sebestyént, hogy menekítse meg őket. Megmenekültek és be is tartották fogadalmukat: először kápolnát, majd templomot emeltek a Felsővárosban Szent Sebestyénnek. Hagyományosan a Rózsáskertben is megünnepelték Sebestyén napját.

***Gyurkovics Sándor soha nem tért vissza a frontról. Eltűntnek nyilvánították.

A kép forrása: A Nagy Háború blog.

Lipp Tamás
http://lipptamas.hu/